Csak annyi tiszteletet, szeretetet, megbecsülést, elismerést (a kellő szó behelyettesítendő) tudunk magunkénak tudni, amennyit mi adunk magunknak.

Önfeláldozásról:
Haragot a büszkeség egyik formája táplálja: az önfeláldozás. Büszke vagyok magamra, hogy mennyit áldoztam a másikra, de ő nincs tisztában az én áldozathozatalommal, nem veszi észre, ezért bennem elindul a harag, a neheztelés.
Minden, amit a másiktól kérünk, követelünk, azt ő személyes nyomásként éli meg, ezért tudattalanul ellene fordul.
Általában elismerésre vágyunk a másiktól, a tetteinkért, de mivel ő megérzi az elvárásainkat, ezt személyes szabadsága korlátozásának, érzelmi zsarolásnak éli meg, és blokkol. Nem akarja zsarolásra megadni az elismerést …

Bizonyára olvastátok már ezt a könyvet, de lehet, hogy már régen, és már elhomályosultak és ködbe vesztek a könyvben található felismerések, azok pontos sorrendje és feladataik.
Ha még nem olvastátok, akkor sem fogom spoilerolni az olvasás izgalmát, és azt a különleges élményt, amit ez a könyv ad. Mert ez nem csupán egy egyszerű könyv, hanem egy folyamat, amibe belekavarodsz olvasás közben.
Az alábbiakban nem annyira könyvismertetőt szeretnék adni, inkább kivonatot a felismerésekből. Ha esetleg szeretnétek gyakorolni, leírom a felismerések tartalmát, és a hozzá tartozó gyakorlatokat.

Imádok sétálni, és mostanában sok alkalmam nyílt rá. Rövid idő alatt kellett kielégítenem a mozgásigényemet és az abszolút kikapcsolódást, elmetisztítást, belső nyugalom megtalálását, ezért fejlesztettem ki ezt a fajta sétát. Mint kiderült, nem én találtam fel a spanyolviaszt, hanem nagy hagyománya van, de ez csak alátámasztja létjogosultságát.

“Ha választani kell az út és a cél között, akkor a bölcs az utat választja.”
Hiány vagy növekedésmotiváció (Maslow)

Az Istent vagy Mindenséget kívül keressük, ahelyett hogy befele indulnánk Általában a vallásos, spirituális tanokon nevelkedett emberek az igazi mély belső meditáció, belső út helyett, egy sor hittételt és szabályt kapnak a lelki valóságról. Megmondják nekik, mi az igazság, ahelyett, hogy rávezetnék őket a magunkban rejlő mélyebb igazság felfedezésére….

Nemcsak az elménk szokik hozzá bizonyos érzelmekhez, hanem a testünk sejtjei is bizonyos, az érzelmekkel járó, kémiai anyagokhoz. Tehát, amikor meg akarjuk változtatni valamelyik szokásunkat, akkor meg kell változtatnunk az agyunk idegpályáit. Az a baj ilyenkor, hogy a testünk és a fizikai részünk, amely hozzászokott a korábbi működéshez, ellen fog állni, mert követeli a maga kémiai adagját.
Ez szó szerint egy kémiai függés….

A drámaháromszög  Dr. Steven Karpman Drámaháromszög elméletéből származik, melyet 1968-ban fejlesztett ki. Ez egy olyan modell, mely segít megérteni, hogyan ragadunk bele a kapcsolatainkba.
Lényegében, amikor benne vagy a háromszögben, az egod működik. A probléma, hogy legtöbbünk az életünk felét ebben a háromszögben tölti, és még csak nem is veszi észre. Ez úgy működik, hogy van a háromszögnek három sarka: az egyik az „áldozat”, a másik a „üldöző”, és a harmadik a „megmentő”

Hány éves lennél, ha nem tudnád, hogy hány éves vagy?
Melyik a rosszabb: kudarcot vallani, vagy sosem próbálni?
Ha az élet olyan rövid, akkor miért csinálunk sok olyan dolgot, amit nem szeretünk – és miért nem csinálunk sok mindent, amit szeretünk?
Amikor már mindent elmondtál és mindent megcsináltál, mondtál volna többet, mint amit csináltál?

Az életet sokszor hasonlították már játékhoz.
A játékszabályokat azonban sajnálatos módon sosem mondják el nekünk, és semmiféle útmutatást nem adnak arról, hogyan is kell ezt játszani. Egyszerűen elkezdjük a “startnál”, és megtesszük az utunkat körbe a “táblán”, remélve, hogy jól játszunk. Azonban nem ismerjük pontosan sem a játék célját, sem azt, hogy mit is jelent tulajdonképpen a győzelem.