A Projekciók magukba foglalják azokat az egybeszőtt “igazságokat”, amelyek segítenek a világot olyannak látni, amilyennek az ego szeretné. Ezek engedik, hogy a “szegény áldozat” szerepében maradjunk, nem vállalva a felelősséget. Így mindig mindenről a világ tehet, mi pedig rosszkedvűek lehetünk, méghozzá szerintünk teljes joggal.

Állíthatunk és panaszolhatunk bármit, a külvilágon legtöbbször nem áll módunkban változtatni. Önmagunkat és álláspontunkat ezzel szemben bármikor megváltoztathatjuk. Mivel egy az egyetlenegy dolog, amit nyomban megtehetünk, ez meglehetősen jó eredménnyel kecsegtet.
Az emberekkel való beszélgetések során, mindig megpróbálom rávenni őket, hogy gondolkozzanak el azon, hol állnak ők a történetükben? Mennyi a felelősségük annak az élethelyzetnek a kialakulásáért, amiben épp vannak? Vajon tényleg mindig a külvilág a csúnya, a gonosz, aki összeesküdött ellenük, mindenki csak ártani akar nekik, szegény szerencsétlen áldozatoknak?

Newton törvénye a hatás – ellenhatás. 
A karma törvénye is a hatás – ellenhatás törvénye. 
Ha teszünk, mondunk, gondolunk valamit, annak lesz hatása. Ha kíváncsi vagy, mi a ‘karmád’, csak nézd meg azt a sorsot, amiben épp bele vagy gabalyodva. Ez mind előző tetteid, gondolataid, életstratégiád következménye.
Tehát ha nem tetszik, amiben épp vagy, változtasd meg a tetteidet, gondolataidat, szavaidat, hogy más ellenhatás érvényesüljön.
Mindig, minden belőlünk indul ki.
És mindig mindent csak belőlünk tudunk megoldani is.
A külső megoldási kísérletek csak elodázzák a bajt. A környezet megváltoztatásával nem változik az eredendő probléma. A körülményeket, vagy a másik embereket nem áll hatalmunkban megváltoztatni. Hiába utazol el, lépsz ki egy helyzetből, az elmédet magaddal viszed, és mihelyt elmúlik az újdonság öröme, egyszer csak azon veszed észre magad, hogy már megint ugyanolyan helyzetbe kerültél.
Csak a belső változtatások képesek végleges megoldást hozni.

A Tükör törvényei:
1; Minden, amit a másikban kritizálok – ami ellen harcolok – az bennem van.
2; Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál – és azt sértőnek találom -, az nincs feldolgozva bennem.
3; Minden, amit a többiek kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni – és, ha ez engem nem sért -, akkor az az Ő feldolgozatlan problémájuk, tökéletlenségük, melyet rám vetítenek, mert nem tudnak szembenézni vele önmagukban.
4; Minden, amit én a másikban szeretek, az bennem is megvan, magamban szeretem, mert felismerem magam a másik személyében, mivel az egylényegűségünk mutatkozik meg.

“Ha azt gondolod, hogy minden valaki más hibája, akkor sokat fogsz szenvedni. Amikor rájössz, hogy minden Önmagadból ered, akkor megismered mind a békét, mind az örömöt.”    Őszentsége a 14. Dalai Láma

“Az ember elme vagy tudatállapotának helyzetét az érzékek két csoportjának – az észlelő és a közvetlenül cselekvő érzékszerveknek – működéséből lehet megítélni. Abból, hogy milyen valaki elme vagy tudatállapota, megállapítható, milyen tetteket végzett előző születésekor.” (Bhágavata- purána 4:29:63)

“Az elme felsőbb és alacsonyabb rendű késztetései az oka, hogy az élőlény egy bizonyos fajta testet kap. Elmeállapota a megmondója, mi volt az előző születésben, s ez egyben előrevetíti, mennyire emelkedett, vagy éppen alacsony fejlettségű testbe születik a jövőben.” (Bhágavata-purána 4:29:66 (Bakos Attila  Ég a szívben – A megvilágosodás filozófiája és pszichológiája c. könyvéből)