“Gnoti Seauton “Ismerd meg önmagad – s megismered a sorsodat” 
Mi végre vagy a világon?
Mi a feladatod az életben, mi a valódi vágyad, ami felé törekszik a lelked?
Mik azok a dolgok, amik általában a legnehezebben mennek az életedben, ahol a legjobban be vagy akadva.

Egy izgalmas kirándulásra hívlak. Próbáljuk meg megkeresni valódi önmagad, valódi vágyadat, valódi ÖN MAGodat, feladatodat.
Teszed a mindennapok dolgait, jössz-mész, felkelsz, megmosod a fogad, elkészíted a reggelit, munkába mész a megszokott útvonalon, intézkedsz, ebédelsz, neveled a gyereket, főzöl, eszel, alszol … szóval automata üzemmódban végzed a napi feladataidat.

Eszedbe jutott már, hogy hol vagy TE ebben az egészben? Ki vagy TE? Van egy eredeti gondolatod? Van egy eredeti tetted? Ha lehámozod magadról a sok sallangot, rád aggatott címkét, aminek képzeled magad, hiszed magad, amit tanítottak, amit tanultál, ami mind nem te vagy, csak szerezted, olvastad, hallottad … minden volt már. Mindent kitaláltak már, mindent elmondtak már, mindent elvégeztek már, mindent elgondoltak, leírtak már.

Akkor kiderül, hogy nincs egy önálló én-gondolatod. Minden csak a rád rakódott életek elmetöredékei, elmeemlékei, elmegondolatai. Amit mondasz, gondolsz, teszel, minden csak megszokás, szokás, mert így kell, mert így szokták, megfelelés. A szerepeid játsszák a darabot a színpadon, te meg csak lesed.
Ott bent belül van egy ripacs (bocsánat: Egó őfelsége), aki elvárja, hogy tapsoljanak, napsugarazzanak neki, míg Ő a Színpadon eredetieskedik. Aki minden figyelmedet magára vonja, mert TE azt hiszed, hogy Ő vagy.
De néha, pillanatokra, rövidebb-hosszabb időre, hirtelen felülről, kívülről láthatod az egész Színpadot, az életed színpadát, ráláthatsz a bohócra, a ripacsra, és akkor rájössz, hogy TE nem is az vagy, hanem az, aki az egészet felülről nézi.
De ki az a titkos felülről néző?

Néha eljön egy pillanat, ami megállít, amikor rácsodálkozol a világra, elragad az összhatás, és valami élmény ér, amiben jelen vagy, amikor nem gondolsz a múltra és a jövőre. Ilyenkor nem a ripacs játszik, nem az EGÓ napsugarazik magának, ilyenkor megszólít a benned lakozó figyelő. Megszólít a lelked. A lelked mélyén lakozó valódi önmagad, valódi önvalód.

Aztán ez is elmúlik, és te csak keresed, és szeretnéd visszaállítani azt a percet, amikor úgy volt minden, mert akkor minden tökéletes volt, és talán boldog voltál.
De az már a múlt, és most a most van.
Egy izgalmas kirándulásra hívlak. Próbáljuk meg megkeresni valódi önmagad, valódi vágyadat, valódi ÖN MAGodat, belső Napodat.
Megnézzük, miért nem tud ez megvalósulni, mi tört benned össze valaha valahol, amiért nem tudod megélni valódi kreatív énedet? Milyen helyzetbe ragadtál bele, ami miatt nem tudsz továbblépni, felnőni? A végére összeáll a kép!