Asperger szindrómás férfi a párkapcsolatban
Általában az Asperger szindróma AS, jobban megtalálható a férfi lakosság körében, mivel ez talán jobban illik a férfi mentalitáshoz. Sok esetben ki se derül, vagy csak felnőtt korban. Rá lehet fogni, hogy “ja, hát minden pasi ilyen”, magában elvan, nem érzelmeskedik, van valami hobbija, amiről órákat tud beszélni, stb. Van egy pár sztereotípia. Minden amit alább leírok csak lehetőség. Minden ember más, nincs két egyforma aspergeres, aspi férfi sem, én is csak valószínűsítek, és inkább segíteni akarok, hogy felismerd a jeleket,  képes legyél felülemelkedni az elvárásaidon, amiket egy “normális” kapcsolattal szemben támasztanál, képes legyén megtalálni magad ebben a kapcsolatban, és ha vállalod, mert szereted őt, képes legyél egészséges lelkülettel részt venni benne.

Az Asperger szindrómás férfiaknak van valami varázsuk. Az olyan nők, akikben kellő gondoskodási hajlam van, könnyen a vonzásuk hatalmába kerülnek. Finomak, kedvesek, jó emberek, szépek, harmonikus külsejűek, nem tudnak ártani, valamilyen elvarázsolt világban élnek; nagyon okosak, műveltek bizonyos területeken, szeretik a zenét, művészeteket, ők maguk is sokszor művészek. Valamiféle független, szabad légkör lengi körül őket, titokzatosak, megfejthetetlenek. Sose tudod, hogy hogy is állsz velük, ha már kapcsolatban vagytok, szeret?-nem szeret? Izgalmasak és érdekesek tudnak lenni, és könnyen kiélheted velük a szeretetteljes gondoskodó és megmentő hajlamaidat. A velük töltött időben megáll az idő, és másként kezd járni, többet vagy a JELENBEN, szinte buddhistaként teszed a dolgod.

Mi az az Asperger szindróma
Csak pár szóban: Az AS az autizmusnak egy magasabb szintű spektruma, de sokban különböznek az autistáktól. Az AS emberek általában intelligensek, tehát ne egy Rainman-t képzelj el. Intelligensek, sőt sok zseni is van közöttük, ez egy amolyan zseni mentalitás is lehet. (Albert Einstein, Leonardo da Vinci, az író C. S. Lewis, talán Mozart), de nem minden aspergeres zseni. Ha az embered nem az, ne olvasd a fejére.  Az biztos, hogy a részletekre nagyon tudnak figyelni, a részletek tökéletesítésére, és bármi egy picit is eltér az eredetitől, azt észreveszik. Pl. ha a lakásban elmozdítok tárgyakat, az nem marad észrevétlen.
Ezért például nagyon jók az informatikában, hibakeresésben, programozásban. Szeretik az olyan dolgokat, amiben valamilyen mintázatok ismétlődnek, amiben van valami monotónia. Jó a monotonia tűrő képességük.

Az asperger szindrómában szenvedők – szenvednek a szindrómájuktól, mert már gyerekkoruk óta érzik, hogy kilógnak a többi közül, mert nem tudnak lazán, könnyedén részt venni a csoportos, zajos, fiús bandázásban, játékban, mert valahogy sose akkor és úgy nyilvánulnak meg, ahogy az természetes lenne. Ezért kínos helyzetekbe kerülnek és hamar mindenki célpontja lesznek, sok gúnyolódás, abúzus éri őket. Se a közösségben, se a családban nem fogadják el őket. Őrülten szeretnének olyan “normálisak” lenni, mint a többi, de mivel ez nem megy, magukba zárkóznak.

Biztos vagyok benne, hogy ha kellően mélyre ásnánk, megtalálnánk a szindróma lelki hátterét. Persze mi volt előbb. Az AS, ami miatt verbális abúzus érte, vagy abúzus érte, és ezért fordult magába és lett AS. Azt mondják, nem gyógyítható. El kell fogadnia, vele együtt kell élnie egész életében.

Érzékenység
Az AS emberek, rettentően érzékenyek mindenre, ami a külvilágból érkezik. Zaj, benyomás, mások érzelmei, teste, szaga, energiája, félelme, MINDEN 1 milliószorosan több dózisban érkezik hozzájuk, mint a neuro-tipikusokhoz.(Neurotipikusoknak nevezik a “normálisnak” kikiáltott embereket.) Mi is sok információt felveszünk a környezetünkből, 98 % nem a miénk amit érzékelünk, de ha nekünk 98%, nekik 1 millió%. Ilyen nagy a különbség.
Ebből ered az érzékenységük. Ez különböző területeken nyilvánulhat meg.
Vannak akik rettentően válogatósak az étkezésben. Különösen az ételek texturája, állaga, formája, elrendezése, színe meghatározó. Egy lány pl. csak akkor volt hajlandó megenni az étteremben az ételt, ha a különböző ételek nem érintették egymást. Ha a köret nem ért hozzá a főételhez.
Vannak akik nem bírják a szagokat, és nagyon kényesek, hogy milyen illatmintájú, tisztaságú partnert engednek a közelükbe.
Nagyon érzékenyek a ruhák anyagára. Általában csak a legtisztább natúr pamut, gyapjú puha természetes anyagot képesek elviselni a testükön. Ha van egy kedvenc ruhájuk, akkor azt addig hordják amíg le nem szakad róluk. Az én párom nagyon válogatós a ruhákban, majd egy évbe telt, mire sikerült felújítania a pulóverkészletét. Sok visszaváltás,csere után. Sok ruhadarabnak egy évig pihennie kell és akklimatizálódnia, mire felhúzza. Minden új, minden változás megterhelő.
Vannak akik nagyon érzékenyek az érintésre. Nem ölelkező típusok. De megtanulják, mert látják a világból, és a filmekből, hogy ez igen is fontos része az életnek, a párkapcsolatnak, az intimitásnak. Ők is kezdeményeznek ölelést. Vannak akik nem zárkóznak el az ölelkezéstől, de a testük bizonyos pontjai túl érzékenyek, és nem érinthetők. A simogatást sem mindig viselik el, csak ha felkészülnek rá.

Szociális fóbia
Van ez az úgy nevezett szociális fóbiájuk, a környezetükben lévők energiáját annyira magukra veszik, hogy nagyon hamar túlterheltek lesznek. Van hogy az utcán jelentkezik ez, pánikrohamként, van hogy otthon a lakásban, a saját párjukat nem tudják huzamosabb ideig elviselni. Ezért nagyon nehéz számukra egy fedél alatt lakni valakivel. Annak a személynek, jelen esetben a párjának a léte már sok. Túl sok lesz. Ezért szükség van un. ‘pihenő napokra”, amikor elvonulnak a saját világukba, nem nagyon beszélnek, nem érintkeznek, csak töltődnek.
A párkapcsolat elején a nő nem érti, hogy mi van. Eddig olyan szép és csoda volt minden, megkapott minden figyelmet, törődést, aztán hirtelen kikerül ebből és elutasítottnak, magányosnak érzi magát.
Hiába figyelmezteti a férfi, hogy ilyen problémája van, amikor elérkezik ez az állapot, a nő hajlamos depresszióba esni, nem tudja mi a baj, vele van baj? nem elég jó, szép, kívánatos? Mondott valamit, megsértette? Miért nem jön ide, miért tűnt el.
Ha még a kapcsolat elején tartanak, a férfi szeret ilyenkor eltűnni. Nem válaszol az emailekre, az üzenetekre, nem veszi fel a telefont. A nő azt hiszi, itt a vége.
A férfi aztán előkerül, és jobb esetben megmondja, hogy szüksége volt egyedüllétre. Szüksége volt arra, hogy csak önmaga legyen a saját fejében. Vagy csak nézzen ki a fejéből, és ne csináljon semmit.
Jobb esetben elmondja, vagy a nő rájön egy idő után, hogy nem vele van a baj, sőt, semmi baj sincs vele, nem kell aggódni, nem kell elvesztenie a bizalmát, nem csalták meg (az AS férfiak valószínűleg elég hűségesek, mert nem szeretik a változást, és ragaszkodóik lesznek). Fontos, hogy erre felkészüljön, hogy ne érje sokkhatásként.

Nem tudja megosztani az érzéseit. Érzésekről beszélni a legnehezebb. Ha valaki olyan alkat, hogy állandóan az érzelmei feltárásával foglalkozik, lehet hogy rossz helyen jár egy ilyen társ mellett. Az érzelmek valahogy olyan idegességet váltanak ki az emberében, amivel nem tud mit kezdeni. A férfi aspergeres számára tettek vannak. Tettekkel fejezi ki az érzelmeit, a ragaszkodását. Ha arra vársz, hogy majd a füledbe súgja, hogy mennyire szeret, akkor hiába vársz. Ez valószínűleg sose fog bekövetkezni, vagy ha ragaszkodsz hozzá, hogy kimondja, akkor se lesz “szívből jövő, természetes”.
Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek érzelmei, érzései. Képes sírva fakadni egy romantikus filmen, vagy a szegény szerencsétlen árva gyerekek sorsán.
De valószínűleg feleslegesnek és természetellenesnek tartja kimondani. Inkább megszereli a vízcsapot, főz neked teát napi háromszor, ágyba is viszi, főz rád, és gyertyafényes romantikus vacsorát prezentál, hogy meg legyen a kellő hangulati aláfestés; elvisz étterembe (persze csak abba, ami már bejáratott, biztonságos terület számára); megengedi, hogy te találd ki a programot – minden másnap;
Szóval sose tudhatod, hogy hányadán álltok. Ez lehet izgalmas, lehet fájdalmas, de semmiképpen nem unalmas.

Nem kapsz elég intimitást, akkor és úgy, ahogy elvárná.
Azt hiszem, ez úgy van az Aspergeres férfinél, hogy szex vagy no szex. Az ágy alvásra vagy szexre való, nem csak úgy, együtt lenni. A nőnek több szüksége van dédelgetésre, becézgetésre, csak úgy, együtt levésre, minden következmény nélkül, meghitten beszélgetni. Ez az idő, amit “rendezetlen időnek” (unstructured time) neveznek ami zavarba ejti és frusztrációt kelt benne.
Többször van igénye énidőre, egyedüllétre, töltődésre. Ilyenkor úgy érezheted, hogy eltaszít, nincs szüksége rád, elhagyatottnak, magányosnak érezheted magad mellette.
Általában szeretnek külön aludni. Külön szobában, külön lakásban, egyáltalán, az alvás dolog az problémás. Nálunk a legfontosabb. Szinte minden ez körül forog. Aludt-e, nem, mennyit, mikor, zajos volt-e az éjszaka (nagyon érzékeny a zajokra, szomszédokra), kipihente-e magát. Sokszor napokig nem alszik, vagy idétlen időkben, ami teljesen felborítja a napi rendet, rend az nincs. Leginkább éjjel van fenn, amikor csendesebb a világ, nincs az a túlenergia, ami nappal túlterheli. Ezért a naponta együtt töltött idő, ha te, mint nő normális időben élsz, elég kevésre redukálódik.

Elvárások
Hát igen, az elvárás. Az nekem is rengeteg volt, főleg az elején, mert amikor egy romantikus kapcsolatot kezd az ember, annyi elvárása, elképzelése van, hogy milyennek kellene lennie annak, és a másiknak, hogyan kéne reagálnia, viselkednie, szeretnie, elismernie, …. szóval kivetítjük szerencsétlenre az összes rom.kom.ban látott klisét, és elvárjuk.

Még egy NT pár se felel meg mindennek, hát még egy speciális, X-Man? Sokszor kiborultam, összecsomagoltam, nem tudtam kezelni, nem tudtam mi van, fogalmam se volt róla, hogy mit érez, érez-e valamit egyáltalán, miért tűnik el, miért nem mondja, miért nem lehet vele megbeszélni, miért érzem magam elhagyatva vele egy lakásban, magányosabbnak mint valaha….
Rájöttem, hogy az elvárásaim.
Aztán sokat dolgoztam magamon. Ugye a másikat sose tudjuk megváltoztatni, csak a magunk hozzáállását. Sorban elengedtem az elvárásaimat, tudatosan, mert hogy ezek mind csak “zavaró beültetések”, kívülről, a társadalomból, filmekből … felvett minták.
MEGSZABADÍTOTTAM ŐT AZ ELVÁRÁSAIM TERHÉTŐL. SZABAD TERET ADTAM NEKI ÉS MAGAMNAK.
Méltányoltam mindent, amit tett, mondott. Kipuhatoltam a szeretetnyelvét. Soha nem fogja mondani azt, hogy szeret, de helyette rengeteg más módon kimutatja, csak érteni kell Hozzá.
Próbálom feladni az egós büszkeségem, a sértődöttségem, és megérteni, hogy miért nem úgy tesz dolgokat, ahogy normál esetben elvárnám. Mindig mindig emlékeztetem magam, hogy Ő ilyen. Persze nem lehet mindent erre fogni, azért vannak határok, amiket meg lehet és kell is szabni. Saját lelki egészséged érdekében is
Ha megpróbálom kierőszakolni amit akarok, csak még jobban bezárkózik. Általában elismerésre vágyunk a másiktól, a tetteinkért, de mivel ő megérzi az elvárásainkat, ezt személyes szabadsága korlátozásának, érzelmi zsarolásnak éli meg, és blokkol. Nem akarja zsarolásra megadni az elismerést, csak szabad akaratából.
A szerelem, szex, társkapcsolat, ítélkezés, szégyen, bűntudat, elvárás – ezek zavaró beültetések (access consciousness szerint) – mi lenne, ha minden nap törölnénk ezeket, és azt néznénk hogy milyen csodák történhetnek aznap?

Sokszor teljesen megbízhatatlan, állandóan váltogatja a terveit, megyünk valahová, de az utolsó pillanatban mégse, mert nem jó érzés keríti hatalmába. Ha mégis – azért sikerül legyőznie, és jól is alakulhatnak a dolgok. Nem tudom, ez AS jellemző-e, vagy egyéni.  Tervezni nem nagyon lehet vele.
Amikor ő tervez, vagy vesz valamit, az beletelik akár egy évbe is. Minden részletet kidolgoz, mindennek utánanéz, kalkulál számol, táblázatokat készít. És még így is meggondolja magát az utolsó pillanatban.
Valószínűleg átadja neked a tervezési, intézkedési feladatokat. Ez lehet rossz is, ha teljesen magadra maradsz, mert ő nem akar belevonódni, nem akar felelősséget vállalni.

Szereti, ha a párja önálló, és egyedül is boldogul, úgy, hogy jól érzi magát nélküle. Nem igényli, hogy rajta lógjanak, sem fizikailag, sem szellemileg, lelkileg. A nőnek szabadsága van, élheti az életét, legyen boldog. Ő akkor boldog, ha a nőt boldognak, vidámnak, élettelinek látja. A nőnek nem kell minden titkát megosztania vele, nem kell mindenről beszámolnia, hol járt, mit élt meg. Néhány érdekes sztori felvidítja. Maradjon a nő titokzatos, érdekes, ne legyen unalmas.
Nem szeret lelkizni.
Ha a nőnek arra van szüksége, hogy jól kisírja a másik vállán magát, nem biztos, hogy mindig jó fogadtatásra talál. Vagy előre egyeztetni kell, hogy most szüksége van arra, hogy csak meghallgassák. Az AS férfi minden gondját magában oldja meg. Néha-néha elcsepegtet egy-egy információt magáról, ezek ritka pillanatok, nagyon figyelj! Nem ismétli. Így néha megnyílik az a nagyon nagy mélység, ami benne van, és egy-egy pillanatra beleláthatsz egészen a legmélyére a lelkének. Aztán gyorsan bezárja. 

Valószínűleg ezt várja el ő is a párjától. Ne nyavalyogjon annyit. Ez kemény lecke lehet, mert sok nő számára a legfontosabb a lelki folyamatai feltárása, megértése, sokszor a kibeszélés segít. Kibeszélés közben születnek megoldások, felismerések.

Spiritualitás
Ő nem tanulja guruktól, könyvekből, tanfolyamokon. Ő éli. Ő maga a spiritualitás. Olyan buddhistásan. Nem ragaszkodva, kívülről, nem belevonódva. JELEN LENNI. Ha valamit csinál, akkor abban 100%-ban jelen van. Nincs multitasking. Egyhegyűség van, mint a jógában. Ha főz, mindent szépen kikészít, összevág, külön kis tányérkákba rakja, és követi a receptet. Nem hallgat közben előadást, nem chatel, és nem csinál még ezer dolgot.

Amikor zenét hallgat, akkor zenét hallgat. EZ  FANTASZTIKUS VELE, az életet megélheted a teljességében. Nála a zene az egyik fő téma, hobbi, gyűjtemény, több száz darabos régi bakelit lemez, a lemezjátszó a szentély, sokat dolgozott rajta, hogy két fejhallgatóval, egyszerre, a legtökéletesebb minőségben tudjuk hallgatni.
Ő tanított meg igazán zenét hallgatni. Hogy benne legyek a darabban.

A nő persze tele van elvárásokkal, hogy milyennek kellene lennie egy romantikus kapcsolatnak, de semmi nem olyan.

Anxiety, teljes lefagyás, összeomlás, kiborulás
Mint említettem az asperger szindrómás és autista egyének mindent ezerszeresen felvesznek a környezetükből, és ha valami trigger bekapcsolja, előfordul egy nagy viharos, kiborulós, hisztizős, agresszív, őrjöngésig fokozódó roham. Általában van egy trigger, ami ezt elindítja, egy téma, ami kiborítja mindig, vagy egyszerűen annyi esemény, változás következik be, amitől lefagy. Nem tud vele megbirkózni.
Ez nagyon félelmetes lehet annak, aki nem érti, nem látott még ilyet, és azt tapasztalja, hogy az eddig aranyos, kedves, jólnevelt párja dühöngő őrültté változik.
Ilyenkor a megértés nagyon fontos. A vele levés, létezés, lehetőleg nem nagyon beleszólás, támogató hozzáállás, ami persze nehéz, mert a hátadban forgatja közben a kést. Megsért, kiabál, vagdalkozik, számodra érthetetlen részleteken megakad és ismételgeti, hibáztat, kritizál….
Amikor benne van ebben, tehetetlen vagy. Nem lehet visszafordÍtani, akarattal leállítani, ráhatni, értelmére hatni, ki kell várni, még elmúlik.
Valószínűleg utána még ráadásul iszonyú nagy lelkiismeret furdalása is lesz, hogy ezt tette, és hogy láttad őt ilyen állapotban. Ezt is nehéz elviselnie.
Kérdezd meg a tiszta pillanatokban, hogy számára mi a legjobb. Ha hallgatsz, ha megértést tanúsítasz, ha megöleled, ha békén hagyod, majd elmondja. Természetesen nem szabad hagyni, saját lelki egészséged érdekében, hogy túlmenjen egy határon, ami már nem elviselhető. Ezt is meg kell mondani, hogy hol a határ.
Vigyázz magadra, vigyázz a mentális  egészségedre, fordulj segítséghez, ha kell.

Egy ilyen kiborulós, meltdown konfliktus során egyáltalán nem tudja magát képzeletben sem belehelyezni a másik ember helyébe, hogy a tetteinek, mondatainak milyen hatásai lehetnek a másikra.