“Ezt meg kellene utaznod”.
“Az utazás vagy utaztatás két főszereplője az utazó, aki meg akarja találni problémáinak okait, és az utaztató, aki a módszert alkalmazva segíti az utazót visszatérni az okokhoz. A betegségek, lelki gyötrelmek okai jelen életünk korábbi szakaszaiban egészen a születés és a fogantatás pillanatáig vezethetők vissza.
Az utazás során a páciens egy energetikailag támogatott állapotban van. Mindenre képes emlékezni, amit az utazás során átélt. Csak olyan életet, eseményt tud megutazni, amit lelkileg fel is tud dolgozni.

Az utaztató feladata, hogy vezesse és segítse az utazót az utazás közben. Ugyanis, ha egy fájdalmas eseményre pont úgy nézünk rá, ahogyan történt, akkor az többé nem lesz hatással ránk, hiszen mindent tudunk már róla. A blokkok oldódását utazás közben sírás, vagy nevetés is kísérheti.

Az utazás során az utazó be tudja azonosítani a felmerülő mintázatokat.
Nagyon fontos a megbocsátás gyakorlása is az utazás végén, akár másokról, akár magunkról van szó, ugyanis a bosszúvágy és a bűntudat is a láncolatban tart bennünket.
Az utazás lényege tehát nem a múltba révedés, hanem az, hogy a múltat feldolgozva minél inkább a jelenbe jöjjünk.” PJ

Az utazás interaktív, az utazó állandó kapcsolatban van az utaztatóval, aki kérdésekkel segíti összekötni a múlt eseményeit a jelen élet eseményeivel, szereplőivel. Mivel nincs belevonódva a történetbe, minden fontosabb párhuzam, törölni való, visszavonni való, mintha foszforeszkáló filccel lenne kiemelve. Ezeken átsegíti az utazót, nem hagyja annyiban, minden részletre figyel.

Az utazás bizonyos szempontból, vagy bizonyos esetekre alkalmasabb a kineziológiánál.
A kineziológiával inkább egy dolgon, egy ponton dolgozunk, lézersugár operációval, míg az utazás során inkább lapátolós 🙂 technikával. A prananadi utazás során egy egész múlt élet feltárul, és a dolgok folyamata dinamikusan, állandó összeköttetésben a jelen problémáival. Nem mondom egyikre sem, hogy jobb, csak más, más ügyre más való.

Az utazás ingyenes, illetve adomány jellegű.