Önfeláldozásról:

Haragot a büszkeség egyik formája táplálja: az önfeláldozás. Büszke vagyok magamra, hogy mennyit áldoztam a másikra, de ő nincs tisztában az én áldozathozatalommal, nem veszi észre, ezért bennem elindul a harag, a neheztelés.

Minden, amit a másiktól kérünk, követelünk, azt ő személyes nyomásként éli meg, ezért tudattalanul ellene fordul.
Általában elismerésre vágyunk a másiktól, a tetteinkért, de mivel ő megérzi az elvárásainkat, ezt személyes szabadsága korlátozásának, érzelmi zsarolásnak éli meg, és blokkol. Nem akarja zsarolásra megadni az elismerést, csak szabad akaratából.

Erre a másik fél sértődöttséggel, haraggal,duzzogással, durcáskodással válaszol.
Amikor önfeláldozás motivál minket, titokban büszkék vagyunk a tettünkre, és elismerésre, jó szóra vágyunk. Ha nem elégül ki, vagy csak kierőszakolásra, akkor sebezhetővé válunk.

Megoldás: elengedjük a büszkeséget, feladjuk az önsajnálat élvezetére irányuló vágyat, és a másikért tett erőfeszítést inkább szívből jövő ajándékként fogjuk fel.

Elismerés:
Ha önzőek, egósak, önközpontúak vagyunk, és nem ismerünk el másokat -, ők elkezdik visszatükrözni amit magunkban elmulasztottunk elismerni.

Bűntudat: olyan dolgok elhagyása miatt, amik a múltban a javunkat szolgálták. Olyan emberek elhagyása, akik régen fontosak voltak:
Rossznak kell nyilvánítanom azt a másikat, hogy képes legyek elhagyni.

Viszonzatlan szeretet miatti harag: a figyelmesség, gondoskodás, tapintatosság, bátorítás .. elmaradása sértődötté tesz. Mert nem becsülte, az iránta táplált érzéseimet.

Megoldás: mások felénk tett gesztusainak értékelése!!! Minden felénk irányuló kommunikáció méltányolása. Megköszönöm, hogy felhívott, hogy írt. Ezzel elismerem, hogy fontos nekem, fontos az életemben betöltött szerepe. Mindenki örül, ha elismerik. De ne azért tegyem, hogy ő is elismerjen engem cserébe!

Elég, ha bennem lezajlik az elismerés:
Van-e valami, amit nem sikerült elismernem azokban, akikkel napi kapcsolatban vagyok? (Például kiválasztok valakit, aki sokat bírál, és megkeresem, hol nem méltányoltam eléggé.)

Elvárás:
Ha megszabadítom a másikat az elvárásaim terhétől, szabad teret engedek neki, hogy pozitívan reagáljon rám.
Először is : ellensúlyozzuk a neheztelést azzal, hogy arra gondolunk, amit érte tettünk, szeretetteljes ajándékként adtuk.

Hawkins: Elengedés c. könyve alapján