Az emberek sokszor jönnek hozzám olyan problémákkal, hogy a párjuk/főnökük/stb… miért úgy viselkedik ahogy, miért nem így, és hogy én tegyek valamit, hogy ne úgy legyen.

Erre mindig azt szoktam válaszolni, hogy először is, ha a párjának baja van, majd ő eljön, és kezeli a problémáját. Amíg ez nem történik meg, addig csak “hozott anyagból” tudunk dolgozni, vagyis vele, aki eljött. Az ő hozzáállásán. Az ő reakcióin.

Ha nem tisztel a párod, megkérdezheted magadtól, vajon te mennyire tiszteled őt?
Vajon mennyire tiszteled magadat?
Vajon miért a másiktól várod el a tiszteletet?
Csak annyi tiszteletet, szeretetet, megbecsülést, elismerést (a kellő szó behelyettesítendő) tudsz magadénak tudni, amennyit magad adsz magadnak. Sajna. A másik soha nem tudja beléd rakni ezeket a dolgokat.

Hogyan történik a valóságba való beilleszkedés? Soha nem lát engem igazából senki, csak megpróbál a saját szerepköreibe beletenni(szülő, segítő, barát, ellenség, első látásra bekaszniz…. az hogy van valami más is, az el se jut az emberekhez. Előre megírt szerepek vannak a másikban rólad. Te ki vagy azon túl, amit én most látok benned? Választanád-e azt hogy mást választasz, mint amit az emberek szerepkörben rád osztanak?
Hajlandó vagy-e kényelmetlen helyzeteket teremteni, amikre hirtelen másként reagálsz, mint elvárják, és kizökkenteni a másikat az ő sémáiból?
Mennyire vonnak bele a statiszta szerepbe,
Mi van, ha vannak olyanok, akik elvárják, hogy rosszul bánjanak velük. ? Erre mi átvesszük ezt, és tényleg úgy bánunk velük, ahogy elvárják.
És mindenkinek megvan a maga nézőpontja. Kihez tartozik ez?
Én mint végtelen lény mindent meg tudok oldani, teremteni, változtatni, – KIVÉVE AMIK NEM AZ ENYÉMEK!

Akinek nincs elég önbizalma, nem szereti magát eléggé, mindig másoktól várja a megerősítést. Ezen kell dolgozni, ez az alapja mindennek. Hogyan lehetne felébreszteni a belső erődet, hogyan lehetne meghúzni a határaidat?
– Mit tettél életbevágóvá, hogy másokat magad fölé emelj, és magadat mindig mások alá, hogy ne engedd megjeleni azt a csodálatos lényt, aki te vagy?
– Mi az értelme, mit zártál elmédbe, milyen előnyöd származik abból, ha mindig másokat hibáztatsz ahelyett, hogy elismernéd magad egyediségét?
– Mit tenne egy végtelen lény ebben a helyzetben?
– Mit tettél életbevágóvá a tiszteletben?
– Mindent ami nem engedi, hogy elismerd, szeresd, tiszteld magad, és megadd magadnak mindazt amire vágysz, hajlandó lennél eltörölni, megsemmisíteni isten tudja hányszor? Pod Poc.

– Milyen tér űr és tudatosság lehetsz te és a tested, amely teljes tudatosságban, egységben, korlátoktól mentességben, formán-, definiciókon-, korlátozásokon túl megengedné, hogy az a végtelen befogadó lény legyél, aki valójában vagy. Minden ami ez és amit ez felhozott, hajlandó lennél eltörölni megsemmisíteni meg nem teremtetté tenni isten tudja hányszor?

Mi van, ha végtelen lényként végtelen tehetséged és képességed lenne, amit ezen a földön még senki sem ismert el és fedezett fel benned? Mennyire vágtad el magad ettől az tudatosságtól, azt gondolva hogy nem is létezik, nincs is? És mindent ami ez felhozott…..Pod Poc….

És milyen kérdésekben lehetne még élni, hogy minden önbizalomhiány, önszeret hiány örökre eltűnjön és megsemmisüljön?